Események

Bibi Tomasi: Al cerchio delle tue mani
Kiadó: BilderAtlas

A Al cerchio delle tue mani (Kezeid körében) Bibi Tomasi fotókönyve, amely az olasz feminista mozgalom történetét meséli el képekben, a Libreria delle donne di Milano archívumából kiindulóan. A kötet a könyvesbolt fennállásának 50. évfordulója alkalmából jelent meg a BilderAtlas gondozásában. A könyv korábban nem publikált fényképek gyűjteménye, amelyek az első olasz feminista csoportok találkozóit és közösségi életét örökítik meg. A szerző, Bibi Tomasi – költő, író, újságíró, valamint a könyvesbolt egyik alapítója – sokoldalú alkotóként dokumentálta a mozgalmat. A kötetet Giorgia Basch, a könyv kiadója és kurátora, valamint Traudel Sattler a Libreria delle donne tagja mutatják be, összekapcsolva azt a könyvesbolt történetével és néhány kulcsfontosságú kiadvánnyal, amelyek ehhez a kötethez vezettek.

📍 Helyszín: ISBN
📍 Cím: ISBN (1085 Budapest, Baross u. 42.) 

📅 Időpont: 2025. június 13. (péntek), 17:00

A program támogatója: a budapesti Olasz Kultúrintézet

Az affidamento feminista gyakorlata és a vágy politikája

A Libreria delle donne di Milano (Milánói Nők Könyvesboltja), amelyet 1975-ben alapítottak, és idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, az egyik meghatározó politikai tér, ahol az olasz feminizmus gyakorlata és elmélete kialakult.

A workshoppal az a célunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet a kapcsolódás gyakorlatának az erejére és eredetiségére, különös tekintettel az úgynevezett „bizalomra” (affidamento). A női közvetítés gyakorlata megköveteli az egyéni különbségek tudatos felismerését és ápolását, hogy ezekből kiindulva új típusú, személyes és egyenrangú kapcsolatok jöhessenek létre – a munkahelyen, otthon, iskolában, vagy bármilyen társadalmi helyzetben. A nők szövetségre lépnek és megerősítik egymást a világgal szemben azáltal, hogy elismerik a köztük lévő különbségeket – a szabadság és az önkifejezés keresése során.

E gyakorlat révén a nők felismerik, hogy a saját vágyuk a közvetítés mozgatórugója. Röviden: „a vágy politikájáról” beszélhetünk.

Az affidamento tehát egyszerre működik személyes és politikai szinten, mivel belép a társadalmi kapcsolatok rendszerébe, és radikálisan átalakítja annak szimbolikus rendjét. Ez a gyakorlat tehát jóval túlmutat a nők jogainak elismerésén – kulturális szemléletváltást eredményez. Egy olyan korban, amikor a hagyományos patriarchális struktúrák meginognak, és a képviseleti demokrácia komoly válságban van, néhány férfi is felismerte a kapcsolatra épülő politikai gyakorlat értékét, amely lehetőséget ad számukra az önreflexióra. 

Helyszín: Közkincs Könyvtár 

További információk a Libreria delle donne munkásságáról: libreriadelledonne.it, valamint a közösségi médiafelületeken és az alábbi, a Memomi által készített dokumentumfilm:
👉 https://memomi.it/libreria-delle-donne

A workshopra ezen a linken regisztrálj: https://forms.gle/rGNu8zUZWCDz6Rpi6 

Mother Ireland (1988), 51 min

rendezte: Anne Crilly

A Mother Ireland egy 1988-ban készült dokumentumfilm, amelyet Anne Crilly rendezett, és a Derry Film and Video Workshop (DFVW) készített. A film az ír nemzetállamiságért folytatott küzdelem és feminizmus kapcsolatát vizsgálja, különös tekintettel arra, hogyan ábrázolták Írországot nőként a kultúrában és a politikában. Történelmi felvételeken, fényképeken, politikai karikatúrákon és zenén keresztül mutatja be, hogyan alakították ezek a női szimbólumok az ír társadalom nőkkel szembeni elvárásait. A film különösen figyelemre méltó az olyan kulcsfontosságú politikai és kulturális szereplőkkel készített interjúi miatt, mint Mairéad Farrell, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagja, akit 1988 márciusában a brit különleges alakulatok végeztek ki egy gibraltári művelet során. A filmet a brit kormány az 1988. október 19-én bevezetett széles körű műsorszórási tilalma értelmében betiltották – részben Farrell interjúja miatt –, és csak cenzúrázott formában vetítették 1991-ben, a Channel 4 „Banned” (Betiltva) című sorozatában. A DFVW – amely az OFF-Biennále „ezek a falak nem minket védenek” című, a Merlinben megrendezett kiállításának része – egy női filmkollektíva volt, amelyet 1983-ban alapítottak Derryben azzal a céllal, hogy a helyi közösségek saját történeteiket mesélhessék el, különös tekintettel a nemek, a társadalmi osztályok és a gyarmatosítás örökségeinek metszéspontjaira. A kollektíva tagjai közé tartoztak Anne Crilly, Margo Harkin, Trisha Ziff és Stephanie English. Munkáikat a Channel 4 által támogatott 1982-es Workshop Egyezmény keretében tudták finanszírozni, amely a marginalizált közösségek reprezentációját bemutató filmek készítését tette lehetővé. A Mother Ireland és a DFVW munkája jelentős hatást gyakorolt az ír független filmművészetre és feminista művészetre, hozzájárulva a nők történeteinek és tapasztalatainak láthatóvá tételéhez.

A filmvetítést követően Sara Greavu, a DFVW archívum kutatója és kurátora beszélget Anne Crilly filmrendezővel.  

A filmet angol nyelven (és angol felirattal)

A Merlinben látható kapcsolódó installáció adatai: 

Sara GREAVU & Ciara PHILLIPS & Derry Film and Video Workshop 

Hogy életben tartsuk a másik képet…, 2025

Média installáció

A művészek jóvoltából

Az OFF-Biennále Budapest kísérőeseményeként egy válogatást mutatunk be videó- és hangművekből, amelyek a fekete és barna bőrű, migráns és marginalizált emberek és testek tapasztalatait tükrözik ellenséges, politikailag kontrollált környezetekben.

Az eseményt Páldi Lívia és Soós Borbála kurátorok vezetik be. A filmeket angol nyelven vetítjük. A teljes vetítési program hossza 77 perc.

Jay Bernard
Something Said, 2017, 7’33’’

Tizenhárom fekete fiatal életét követelte az 1981-es New Cross-i tűzvész, más néven a New Cross Massacre. Az állam, a média és a rendőrség közönyös kezdeti reakciója tovább mélyítette a gyászoló közösség fájdalmát. Jay Bernard Something Said című filmje queer nézőpontból dolgozza fel ezt a máig kísértő eseményt, és a tragédiát a brit fekete történelem szélesebb kontextusába helyezi. A film a londoni Grenfell-torony tragédiájának árnyékában és a szélsőjobboldali politika térnyerése közepette született. Két egymással összefonódó szinten vizsgálja a tűzvész örökségét: egyrészt feltárja annak társadalmi és politikai hatásait, másrészt bemutatja a queer jelen és a fekete radikális múlt közti személyes és mély kapcsolódást.

A Something Said a tűzvészt követő éjszaka képzeletbeli megidézése, középpontjában Yvonne Ruddockkal, aki születésnapját ünnepelte azon az estén, és a halálos áldozatok egyike lett. A film a tragédia továbbélő hatásait vizsgálja, különösen a Brexit utáni korszakban felerősödő fasizmus kontextusában, miközben Bernard saját transznemű tapasztalatait is beleszövi az elbeszélésbe. Akárcsak Surge című verseskötetét, ezt a filmet is a George Padmore Intézetben – egy észak-londoni, fekete történelemre fókuszáló kutatóközpontban – töltött művészeti rezidencia ihlette.

Jay Bernard Londonban élő interdiszciplináris író és művész, akinek munkássága a társadalomtörténeti gyökerű. A Sunday Times 2020-as év fiatal írójának választotta, első kötetéért, a Surge-ért pedig 2017-ben elnyerte a Ted Hughes-díjat. Bernard 2022-2023-ban a DAAD irodalmi ösztöndíjasa volt Berlinben, 2023-2024-ben pedig a párizsi Institute of Ideas and Imagination ösztöndíjasa.

A British Council támogatásával.

Larry Achiampong
A Letter (Side B) / Egy levél (B oldal), 2023, 20’00’’

A film két, Nagy-Britanniában, illetve Ghánában élő testvér történetén keresztül mutatja be, hogyan hat a történelem, a bevándorlás és a földrajzi távolság az emberi kapcsolatokra és érzelmekre. A régebbi és új technológiák, vizuális és hanghatások, valamint személyes élmények és beszélgetések felidézésének árnyalt alkalmazásával világít rá a mű azon intézményi struktúrák és viselkedésminták gyakorlatára, amelyek a migránsok és menekült családok életére fenyegetésként hatnak, illetve ezek társadalmi és politikai következményeire.

Az alkotás elmossa az idő határait, feltárva, miként szakítja meg és formálja a múlt a jelent. A filmben szerepelnek Achiampong által Ghánában forgatott friss felvételek, valamint archív anyagok a belgrádi Afrikai Művészetek Múzeumából, a Veda és Dr. Zdravko Pečar gyűjteményéből.

A film személyes nézőpontból szólal meg, és egy módosított Game Boy kamerát használ, amelyet Achiampong úgy alakított át, hogy HDMI-n keresztül mozgóképet rögzíthessen. A történetmesélés és a retro technológia ötvözésével lehetővé válik az időutazás és az úgynevezett „Sanko-idő” fogalmának felfedezése. Ezt a kifejezést Achiampong alkotta meg 2017-ben: a ghánai Adinkra szimbólumhoz, valamint az őshonos Akan „Sankofa” kifejezéshez kapcsolódik, amely azt jelenti: „menj vissza és hozd el”.

A British Council támogatásával.

Davinia-Ann Robinson
‘some intimacy, a meditation’ / „némi intimitás, egy meditáció”, 2022, 5’00’
A művész hangja, Ujjayi légzésgyakorlat

Davinia-Ann Robinson some intimacy, a meditation című műve egy hosszú, lassú, légzésre és felolvasásra alapuló gyakorlat és performansz, amelyben a művész azokat a gyarmati és ősi tájakat vizsgálja, amelyek testét és az általa lakott környezeteket formálták. 

A légzés és az ismétlés révén a mű megidézi az ősei jelenlétét a művész testében, miközben feltérképezi a transzatlanti rabszolga-kereskedelem és a Brit Kelet-indiai Társaság által okozott erőszakot, valamint az ősi gyökerek felszámolásával járó áttelepítéseket. 

A hang ezután a művész testének mozgásait idézi meg a földön, megkérdőjelezve, hogy mit jelent a fekete, barna és őslakos testek számára a „homorítás és hajlítás”, a „komposztálódás” a földben és a testben, miközben a „menekülés” (fugitivity) aktusait is megjeleníti.

A „menekülés” (fugitivity) fogalma a dekolonialista gondolkodásban a szabadság, ellenállás és önrendelkezés aktusait jelenti, amelyek a kolonializmus és a rasszizmus struktúráival szembeni aktív válaszlépések. Ez a megközelítés nem csupán a kolonializmus végét, hanem annak a kolonialitásnak a lebontását is jelenti, amely a hatalom, és a bizonyos fajta – mind testi, mind nyelvi –  tudások kolonialista struktúráiban gyökereznek. Így a „fugitivity” nem csupán a fizikai menekülésről szól, hanem olyan terek és gyakorlatok létrehozásáról is, amelyek ellenállnak és felforgatják a gyarmatosító normákat.

A British Council támogatásával.

Kader Attia
La Valise Oubliée / Az elfelejtett bőrönd, 2024, 32’12”

Három bőrönd, három történet, három egyéni sors, melyek a közös Történelem szálait szövik össze. Ezen a látszólag hétköznapi, sőt jelentéktelen tárgyon keresztül Kader Attia nemcsak saját családjának történetét meséli el, hanem az algériai függetlenségi harc névtelen szereplőiéit is – azokét a bátor és elkötelezett férfiakét és nőkét, akik az árnyékban küzdöttek a gyarmatosítás ellen. Legyen szó akár egy bőröndről, amelyet az 1950-es évek végén hagyott hátra egy ismeretlen algériai ellenálló a művész Jean-Jacques Lebel otthonában; vagy egy másikról, amelyre a feminista dekolonizációs gondolkodó, Françoise Vergès bukkant rá véletlenül egy párizsi utcán, benne saját családjának fényképeivel; vagy épp arról a bőröndről, amely Kader Attia édesapját kísérte útjain Franciaország és Algéria között – mindegyik egy-egy élet nyomát hordozza, összefonódva azzal a kollektív tudattalannal, amelyben átutazóként mindannyiunk személyes álmai is megelevenednek.

 A budapesti Francia Intézet és a Goethe-Institut Budapest támogatásával.

Imran Perretta

15 Days / 15 nap, 2018, 12’00’’

Miután 2016-ban felszámolták a Calais közelében lévő menekülttábort, amely a „Dzsungel” néven vált ismertté, a több száz ember, akik ott menedéket és közösséget találtak, ugyanolyan hirtelen módon váltak földönfutóvá, újabb szomorú epizóddal gyarapítva azt a megszakítottságot és elűzetést, amelyet már korábban is elszenvedtek az üldöztetés, korrupció és háborús következmények elől való menekülés során. 

Imran Perretta 15 days című videóját az az időszak inspirálta, amelyet Észak-Franciaországban töltött a Dzsungel korábbi lakóival, akik most a környező erdőkben és mezőkön élnek hajléktalanként. A mű címe nem az ott tartózkodásuk időtartamára utal, hanem tisztelgés egy személy gyorsan kitalált neve előtt, akivel Perretta barátságot kötött. A „15 days” álnév utalhat arra a túl rövid pihenőidőre, amely a legutóbbi ideiglenes táborának elpusztítása óta eltelt, de értelmezhető úgy is, mint egy szarkasztikus megjegyzés az idő végtelenségével kapcsolatban, amelyet a jobb és új élet reményében töltött el a bizonytalanság állapotában.

A British Council támogatásával.

Leszakadt, de nem tudod, mivel pótold?

Foltos, de nem tudod, hogyan fedd el?

Halogatod a ruhajavítást, már kidobnád vagy felújítanád, de nem értesz hozzá?

Legyél kezdő vagy haladó, segítségre van szükséged és közösségre vágysz, akkor gyere és varrjunk együtt a Kálvária téren! Fonalat, tűt, inspirációt adunk, te hozd magaddal javítandó ruhadarabodat.

Előadás a haza elvesztéséről, arról, hogy hogyan lehet feldolgozni a halált, hogy milyen érzés az otthontalanságban létezni, hogy mennyire szélsőségesek az emberek, hogy meg kell nézni, nem ítélni, csak egyszerűen jelen kell lenni és emberként viselkedni. Mert mindnyájan arra törekszünk egész életünkben, hogy valahol egy kicsit otthon érezhessük magunkat.

Kalandtúra és érintésterápia. Az utazás itt és most, veled történik – minden benned, veled, általad megy végbe.

Résztvevők: Keserű Imre, Toshev-Peller Cintia, Pignitzky-Németh Viktória, Mónus Szonja, Lőrincz Lotti, Nyáry Pál, Budavári-Dudla Zsolt, Herczeg Réka és Papp Katalin

A résztvevő szervezetek különböző művészet-mediációs programokat valósítottak meg, az OFF-Biennále így dolgozott együtt józsefvárosi civil szervezetekkel, azok közösségeivel és érdeklődő lakosokkal, akikkel együtt megterveztük és felépítettük a Kálvária téri MINDENTBELEHELY közösségi találkozóhelyet.

A projekt összegzéseként egy hat nyelven megjelenő fogalomtár készült, amely különböző, a partnerek számára útmutatóként és hivatkozási pontként szolgáltó kifejezést és az azokról készült szócikkeket tartalmazza. A Nem mondhatjuk, hogy megérkeztünk valahová, de azt sem, hogy nem – Közös fogalmaink glosszáriumá-ban az olyan túlhasznált fogalmak helyett, mint az inklúzió vagy a részvételiség, a saját közegünkből és a helyi kontextusból kiinduló tapasztalatainkat és dilemmáinkra reflektáltunk.

A beszélgetésen résztvevő hazai vendégekkel és nemzetközi partnereinkkel együtt egy World Cafe esemény keretében osszuk meg a tevékenységünket meghatározó közösségi művészeti tapasztalatainkat. A program az elkészült fogalomtárból válogatott kulcsszavakra épül (Megértve lenni, A térkialakítása/megtartása/átengedése, Önállósulás, Közösségek elérése, stb.), amelyekről tematikus asztaloknál kisebb csoportokban beszélgetünk a meghívott vendégek irányításával.

A fogalomtár magyar, angol, cseh, albán, német és spanyol nyelven elérhető a www.emotional-labor.eu oldalon, onnan nyomtatható PDF-ként vagy e-könyvként letölthető, vagy az angol nyelvű kiadása megrendelhető.

A beszélgetés résztvevői:

Bálint Mónika (a Civil Kollégium Alapítvány ügyvezető igazgatója)

Berecz Zsuzsa (a Pneuma Szöv. művészkollektíva alapító tagja)

Puszt Zsófia (a Lehetőségek tere munkatársa)

Valamint az Art Space Unlimited projekt résztvevői: tranzit.cz (Prága), < rotor > (Grác), La Escocesa (Barcelona), Shtatëmbëdhjetë (Pristina)

Az esemény angol nyelvű.

Helyszín: Merlin, Károly körút / Városháza park

Időpont: 2025. június 5., 17.00 – 18.30

Mindenkit szeretettel várunk!

Támogatók: EU Kreatív Európa Program / European Education and Culture Executive Agency (EACEA), Közös Értékeink Program / Citizens, Equality, Rights and Values Programme (CERV), Praktiker, Sika, Józsefvárosi Önkormányzat

A projektet az Európai Unió társfinanszírozza. A kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé.

A projekt az Európai Unió „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységük tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért.

További információ az Art Space Unlimited és a MINDENTBELEHELY projektekről:

https://offbiennale2025.hu/kiallitas/mindentbelehely-kozossegi-epiteszeti-projekt-a-kalvaria-teren/

Az eseményt Páldi Lívia kurátor vezeti be. A filmeket angol nyelven vetítjük. A teljes vetítési program hossza 132 perc.

Petra Bauer: Sisters!, 2011, 72’

A Sisters! című film Petra Bauer és a Southall Black Sisters – az 1979-ben alapított radikális, úttörő londoni feminista és rasszizmusellenes szervezet – együttműködésének eredménye. 

A Southall Black Sisters a fekete és más kisebbségi nőket támogatja (különös tekintettel azokra, akik nemi alapú erőszakot szenvedtek el), miközben a társadalmi és politikai egyenjogúságért kampányol. A szervezet életének egy hetét dokumentáló film a mindennapi munka bemutatásán keresztül szól hozzá a mai társadalomban a feminizmusról, a politikáról és az esztétikáról szóló vizuális vitához. 

Bauer filmje a politikai ellenállást a legköznapibb, hétköznapi formájában jeleníti meg.

A szervezet mindennapi működésének egy hetét dokumentálja és ezen keresztül nyit vizuális vitát feminizmusról, politikáról és esztétikáról a mai társadalomban. 

A film arra a kérdésre keresi a választ, mi történik, ha az 1970-es évek Női Felszabadítási Mozgalmának problémáit – különösen azokat, amelyeket a korabeli feminista filmkollektívák vizsgáltak – a jelenlegi politikai környezetben vetjük fel. Ennek kapcsán arra is rákérdez, melyek napjaink legfontosabb feminista kérdései a fekete és kisebbségi nők számára.

Petra Bauer módszere az 1970-es évek brit feminista filmkészítésének és -elméletének tanulmányozásán alapul. A Sisters! pedig azt mutatja be, milyen lehetőségeket kínálnak a mozgóképek arra, hogy társadalmi és politikai párbeszédek fókuszpontjává váljanak.

Petra Bauer: fifteen zero three nineteenth of january two

thousand sixteen, 2019, 62’

kétezer-tizenhat január tizenkilencedikén Carolina a világ másik felén tartózkodik, amikor otthonról telefonhívást kap: közlik vele, hogy mindkét fiát lelőtték. A gyilkosságoknak tizenhárom éves lánya is szemtanúja volt. Az első elérhető repülőjárattal hazautazik Stockholmba, de a legrosszabb már megtörtént: a kisebbik fia meghalt, a nagyobbik pedig kómában fekszik.

A kétezer-tizenhat január tizenöt nulla három január tizenkilencedike visszautasítja a svéd városok peremén zajló erőszak leegyszerűsítő, egydimenziós ábrázolását. Azt mutatja be, hogyan alakulnak át Carolina Sinisalo mindennapi rutinjai és gesztusai, miután gyermekeit meggyilkolják. Feltárja, hogyan őrzi meg egy otthon az emlékeket, miközben lehetőséget teremt az elutasításra és a változásra is. Hogyan válik a konyhaasztal a gyász, a történetmegosztás és a mozgósítás helyszínévé.

A kétezer-tizenhat január tizenöt nulla három január tizenkilencedike a Looking for Jeanne című négyrészes filmprojekt harmadik része, amely Chantal Akerman 1975-ös filmje, a Jeanne Dielman, 23 Quai du Commerce, 1080 Bruxelles nyomán készült.

A FILM RENDEZŐINEK ÁLLÁSFOGLALÁSA

2019. január 6-a van. Mi – Marius (Dybwad Brandrud) és Petra (Bauer) – részt veszünk a Mondd ki a nevüket! elnevezésű megemlékezésen, amelyet egy fiatalokból álló csoport szervez. Ők azok, akik a 2000-es évek eleje óta a svéd külvárosokban elkövetett erőszak áldozatául esett barátaikra emlékeznek. Megosztják egymással emlékeiket, és tisztelegnek azok előtt, akik számukra sokkal többek, mint statisztikai adatok.

Mi is ott vagyunk a kameránkkal. Mindent lefilmezhetünk – kivéve a meggyilkoltak neveit, amelyeket pólókra nyomtattak. Ez elsőre paradoxnak tűnhet, de a fiatalok szempontjából tudatos ellenállási gesztus: elutasítják a fiatalokkal, a külvárosi élettel és a bűnözéssel kapcsolatos leegyszerűsítő, mainstream narratívákat. Szilárdan kézben tartják az emlékezés jogát, és nem engedik, hogy barátaik halálát idegen érdekek kisajátítsák.

A megemlékezésen találkozunk Carolina Sinisalóval, aki egy lövöldözés során vesztette el fiát, Robint – épp azon a napon, amikor betöltötte volna a 18. életévét. Beszélgetni kezdünk arról, milyen formák tehetik lehetővé az emlékezést a gyászoló családok saját feltételei szerint. Ez a beszélgetés elindít egy hosszabb párbeszédet és együttműködést köztünk – különösen arról, hogyan lehet Robin történetéről beszélni.

A kétezer-tizenhat január tizenöt nulla három tizenkilencedike című film ennek a közös munkának az eredménye: egy próbálkozás arra, hogy olyan filmet készítsünk, amely Carolina erőszakkal kapcsolatos tapasztalataiból indul ki, és ezekből épít egy új narratívát.

Az eseményt Soós Borbála kurátor vezeti be. A filmeket angol nyelven vetítjük.

Melanie Bonajo Night Soil Trilógiája kísérleti dokumentumfilmek sorozata, egy lírai utazás az ellenállás és megújulás szívébe. Bonajo ajahuaszkát használó nőkkel, szexmunkás aktivistákkal és alternatív gazdálkodókkal való intim találkozásokon keresztül élénk képet fest olyan életekről, amelyek kihívást intéznek a globális kapitalizmus és a patriarchális normák uralma ellen. A trilógia minden egyes filmje egy-egy fejezet ebben a felfedezésben:

Night Soil – Fake Paradise, 2014, 32 perc
A pszichedelikus növényi orvoslás világába merülve a film az ajahuaszka szertartásokon résztvevő nők hangját emeli ki. Személyes beszámolókat mutat be az amazóniai szerrel kapcsolatos spirituális és testi élményekről, különös hangsúlyt fektetve a női nézőpontra, amelyet a pszichedelikus szerekkel kapcsolatos kutatások hagyományosan elhanyagoltak. ban.

Night Soil – Economy of Love, 2015, 32 perc
A film egy brooklyni székhelyű női aktivista mozgalmat mutat be, amely a szexmunkát a nők hatalomvisszaszerzésének eszközeként közelíti meg, miközben megkérdőjelezi a társadalmi tabukat, és a szexualitás befogadóbb értelmezését hirdeti..A mozgalom célja, hogy minden nemet segítsen, tanítson és megerősítsen a női orgazmusban rejlő erő felismerésében. Emellett amellett érvelnek, hogy változzon a szexmunkáról és a nemi szerepekről használt nyelvezet, és egy olyan szemlélet felé mozduljunk el, amely a test és a lélek kölcsönös tiszteletén és megértésén alapul..

Night Soil – Nocturnal Gardening, 2016, 50 perc
A trilógia harmadik része olyan nőket mutat be, akik alternatív értékrend szerint élnek, és saját közösségeket hoztak létre.. Ezek a nők a más közösségekkel, növényekkel, állatokkal és elemekkel való kapcsolatot, kommunikációt és érzékenységet képviselik. Mindannyian saját módján kapcsolódnak a társadalmi mozgalmakhoz és az önszerveződéshez, miközben saját módjukon kutatják a spirituális anarchiát és a magányos vad létformát.

Ezeken a narratívákon keresztül Bonajo arra ösztönzi a nézőket, hogy kérdőjelezzék meg az emberek, a természet és a technológia közötti mesterséges határokat. A gyakran marginalizált vagy illegálisnak ítélt gyakorlatokra összpontosítva a trilógia a társadalmi normák újraértékelésére és a természeti világgal való kapcsolódás újragondolására ösztönöz. Bonajo műve felhívás arra, hogy közösen felfedezzünk és elfogadjunk olyan alternatív életmódokat, amelyek az emberek közti kapcsolatot, a fenntarthatóságot és az elnyomó rendszerek lebontását helyezik előtérbe.

Támogatta a Holland Nagykövetség.

Melanie Bonajo (szül. 1978, Hollandia) queer, nem-bináris holland művész, filmkészítő, szexológiai testmunkás, szomatikus szex coach és oktató, ölelés workshop facilitátor és aktivista. Videóin, előadásain, fényképein és installációin keresztül a kapitalista rendszerben való együttélés jelenlegi dilemmáit vizsgálja, valamint az egyre csökkenő intimitás és az elszigeteltség témáival foglalkozik az egyre sterilebb, technológiai világunkban. Azt kutatja, hogy a technológiai fejlődés és az árualapú örömök hogyan növelik az elidegenedés érzetet, és szüntetik meg a hovatartozásának érzését.
Bonajo a Gerrit Rietveld Akadémián tanult, és rezidens művész volt az amszterdami Rijksakademie voor Beeldende Kunstban (2009–10) és a New York-i ISCP-nél (2014).
2014-ben kezdett dolgozni a monumentális Night Soil Trilógián, amely a következő részekből áll: Night Soil – Fake Paradise (2014), Night Soil – Economy of Love (2015) és Night Soil – Nocturnal Gardening (2016).
2016-ban megjelent a Progress vs Regress, majd 2017-ben a Progress vs Sunsets. Ez az új trilógia a sebezhető csoportok techno-kapitalista fejlődés általi kihalását vagy veszélyeztetettségét vizsgálja, de az érzések és gondolatok absztrakt értelemben vett kihalását is. A TouchMETell (2019) című művében Bonajo arra hívja fel a gyerekeket (és felnőtteket), hogy gondolkodjanak és beszéljenek az intimitásról, határaikról és testtudatosságukról. 2022-ben a When the body says Yes a holland pályázat nyerteseként mutatták be a Velencei Biennálén. Munkái továbbra is széles körben szerepelnek nemzetközi projektekben, 2025-ben Bonajo önálló kiállítással jelentkezik t például a németországi Kunstpalais Erlangenben és a finnországi Pori Múzeumban.

Leszakadt, de nem tudod, mivel pótold?

Foltos, de nem tudod, hogyan fedd el?

Halogatod a ruhajavítást, már kidobnád vagy felújítanád, de nem értesz hozzá?

Legyél kezdő vagy haladó, segítségre van szükséged és közösségre vágysz, akkor gyere és varrjunk együtt a Kálvária téren! Fonalat, tűt, inspirációt adunk, te hozd magaddal javítandó ruhadarabodat.

GARDERIE NOCTURNE (2021)
ducomentary film
Dir: Moumouni Sanou (1h 07m)
In original languages with English subtitle

Bobo-Dioulasso, Burkina Faso. Every night, Madame Coda welcomes the children of sex workers into her home. Garderie nocturne follows the routine of several mothers who call on her services. Burkinabé director Moumouni Sanou lingers on the moments of intimacy they share with their babies.
Moumouni Sanou has managed to gain the trust of everyone involved in this unique set-up, together with a huge amount of insight into the lives of Odile and Farida, both of whom rely on Ms Coda’s services. He tenderly observes all aspects of their situation, including domestic work, downtime and the most intimate moments of motherhood, as well as their relationship to Ms Coda and how she raises their children. Female experience is at the heart of the film, and men and the fathers of these children remain absent.

Mikor: 2025.05.30. péntek 19:30
Hol: Magánlakás, 1084 Budapest Koszorú utca 25-27.
3000huf
Regisztráció: holnaputanminden@gmail.com

The film is part of the program series related to the exhibition The Day After Tomorrow Everything Will Change.

Az idei OFF-Biennálén ismét összeülünk – vágunk, ragasztunk, rajzolunk, írunk, nyomdázunk, festünk – hogy megmutassuk, mit jelent számunkra a queer ellenállás a jelenlegi politikai környezetben.

A zine (ejtsd: zín) egy kis példányszámú, saját kiadású magazin, ami szólhat bármiről, ami téged érdekel, vagy fontos neked. Ezen az alkalmon azon fogunk közösen gondolkozni, hogy kinek mit jelent a queer ellenállás 2025-ben, mi a személyes, közösségi és társadalmi jelentősége. A zine, amelyben mindenkinek lehetősége lesz a saját nyelvén és formavilágával rögzíteni a saját üzenetét, lehet verseskötet, illusztrációk gyűjteménye, képregény, felhívás, manifesztó, személyes vallomás, információs füzet, térkép, egyedi alkotás, vagy bármi, amit bele tudsz sűríteni pár oldalba. A workshop elején beszélgetni fogunk kicsit a zine-ek történelméről, eszköztáráról, és segítünk inspirálódni, illetve megtalálni a legjobb formát a mondandód megjelenítéséhez. Alkossunk együtt, és fedezd fel velünk hogyan lehet a zine az aktivizmus és az önkifejezés eszköze!

A workshop ingyenes, és mi visszük az alapanyagokat (de ha van régi magazinod, szívesen látjuk), tőled csak annyit kérünk, hogy regisztrálj itt: https://forms.gle/5yByy5HjniEqwDg17

Az „ezek a falak nem minket védenek” című kiállításhoz kapcsolódóan az OFF-Biennále a közép-ázsiai DAVRA kollektíva filmjeiből mutat be egy válogatást.

A vetítést Lázár Eszter kurátor vezeti fel.

A DAVRA egy közép-ázsiai művészekből álló kollektíva, amelyet Saodat Ismailova filmrendező 2021-ben alapított, és amely a térség közös kulturális örökségét kutatja. A davra egy perzsa eredetű szó, jelentése kör. „A kör jelentheti az embereknek egy bizonyos körét, egy gyülekezőhelyet vagy egy olyan közösséget, amelynek a tagjai egymással találkoznak. A közép-ázsiai régióban a világegyetemet és a körülöttük lévő világot is hagyományosan körként értelmezték az emberek.”

A kollektíva négy tagja által készített filmek a női rituálékról szólnak: a női test ciklikusságáról, amely az emberi jelenlétet szimbolizálja a Földön, ahol az élet és a halál is folyamatos körforgásban van.
A rituálék a chilltan, a spirituális segítők szellemei körül forognak – amely egy szent és láthatatlan női lényekből álló közösség, és amely a közép-ázsiai animista spiritualitás kiindulópontja. A filmekben a meseszerű elemek és a mindennapi élet rituáléi összefonódnak, ahogy a történelmi múlt és az ősi örökség is összeolvad a jelen valóságával. A nők közös élményei megteremtik az összetartozás érzését, amely kapcsolódhat egy konkrét helyhez – egy otthonhoz, egy házhoz, vagy egy menedékhez, amit egy női védelmező hozott létre az erőszakot elszenvedett nők számára –, de ugyanúgy megjelenhet egy melegséget és biztonságot sugárzó, várandós női test formájában is, amely a természet életet adó erejét szimbolizálja.

A bemutatásra kerülő filmek: 

• Aida Adilbek: Köbelek, 2023, 2.25 min

• Saodat Ismailova: Bibi Seshanbe, 2022, 52 min
• Nazira Karimi: Maiday Isin Shygaru, 2021, 3.18 min
• Nazilya Nagimova: Chulpan – The Mother, 2022, 11 mi

A program hossza: 88 perc

A filmeket angol felirattal vetítjük. 

Biztonságban érzed magad..?

Ha nem – miért nem?
És mi segíthetne benne, hogy jobban biztonságban érezd magad?

A Női Önvédelmi Workshopon ezekből a kérdésekből kiindulva beszélgetünk, játszunk, ​ tudatosodunk és gyakorlunk. Együtt reflektálunk majd a testünkhöz és a környezetünkhöz fűződő viszonyunkra, az önvédelem szempontjából. A foglalkozás gyakorlati részén pedig kipróbálhattok néhány egyszerű, de hasznos önvédelmi mozdulatot is!

Ez a workshop neked szól, ha van kedved megtapasztalni a saját erődet és a női csoport erejét.

dr. Nógrádi Noá önvédelmi oktató, nőjogi szakértő (@onvedelem.noknek.bp)

esőnap: 06.04. 17.00

Regisztráció ITT

A journey into formlessness through voice and gesture. The workshop offers a dual approach — first through sound as an embodied release, then through drawing as a visual translation of transformation.

Fájdalmas szerelem, vak tisztánlátás, harmónikus konfliktus, szabad fogság, vigyázni akarok rád, de egyre csak bántjuk egymást, ha magadhoz láncolsz, elengedsz. Együtt is akarunk maradni, de szakítani is, egyedül lenni és együtt is, véget vetni ennek, de mégis folytatni, határokat szabni-átlépni-szabni-átlépni, elveszni aközött, hogy „igen”, „nem”, „talán”…

Tele ellentmondásokkal, ellentétes érzelmekkel, ambivalens reakciókkal, paradox döntésekkel, szenvedélyes és irracionális választásokkal, ez a duett a szerelmet védőfelszerelés nélküli küzdősportként értelmezi, amelyben két kiszolgáltatott harcos folyamatosan átírja a szabályokat, tárgyal a hatalomról, küzd egymással, egymás ellen, egymás mellett, egymásért. Kétségek és meggyőződések, feszültségek és gyengédségek, beleállások és mélyzuhanások között elveszve kimerítik és kiüresítik testüket, szívüket és lelküket, kiteszik magukat integritásukért, méltóságukért és szabadságukért.

A Vészfrekvenciák című kiállításhoz kapcsolódva az OFF-Biennále bemutatja Aura Satz Preemptive Listening című filmjét. A vetítést Székely Katalin és Molnár Veronika kurátorok vezetik fel.

——

Preemptive Listening [Megelőző hallgatás]
89 perc | Egyesült Királyság / Finnország | 2024 | Rendező: Aura Satz

Aura Satz Megelőző hallgatás című filmje a véget nem érő ökológiai, politikai és technológiai válságok korában a sziréna szerepének újraértelmezésére vállalkozik. A film a szirénát nem a félelem puszta eszközeként, hanem egy olyan sokrétű jelzésként mutatja be, amely figyelmet, választ és reflexiót követel.  A megrázó alkotás a világ szirénarendszerein és vészhelyzeti infrastruktúráin vezet végig bennünket:Fukusima nukleáris tájaitól Betlehemig (Palesztina), egészen az amerikai polgári védelem kísérteties maradványaiig. Satz filmjében a sziréna egyszerre jelenik meg relikviaként és próféciaként. 

A kísérleti hangművészet, a dokumentumfilm és a dizájntörténet határait összemosva Satz több mint húsz avantgárd zeneszerzővel és hangművésszel dolgozott együtt, köztük Laurie Spiegellel, Moor Motherrel, Sarah Davachival és Raven Chaconnal. Műveik megkérdőjelezik a riasztás lényegét: valóban pánikot kell-e keltenie, vagy értelmezhető a kollektív felelősségvállalás hívásaként is?

Satz minden egyes kompozícióval új hangzásbeli és filozófiai tereket nyit meg – a hárfaharmóniáktól a föld alatti morajláson át a töredezett hangokig –, a szirénát a közelgő katasztrófa jelzéséből egy jövőbeli felkészülés spekulatív eszközévé emelve. A vészjelzést nemcsak riasztásként, hanem fohászként újrakeretezve Satz azt kérdezi: Mit hallunk, amikor a világ már lángokban áll?

Aura Satz (1974, Barcelona) Londonban élő művész, aki filmmel, hanggal, performansszal és szobrászattal dolgozik. Munkái a hang egy megosztott, kibővített és közös fogalmát kutatják, párbeszédre építve – módszerként és témaként egyaránt. Műveit nemzetközi szinten mutatták be, többek között a Tate Modernben, a BFI Southbankben, a Hayward Galériában, a Sydney Biennálén, a NTT InterCommunication Centerben Tokióban, a High Line Arton New Yorkban, a Rotterdam Filmfesztiválon, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, a Sharjah Art Foundationben, a San Franciscó-i KADIST-ben, az Onassis Stegiben és a Sonic Actson. Egyéni kiállításai voltak többek között a Wellcome Collectionben, a Hayward Galéria projektterében, a John Hansard Galériában, a George Eastman Múzeumban, a Dallas Contemporary-ben, az ARTIUM Museoa-ban és a Kunstnernes Husban. Filmjeit külön programokban vetítették a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon, a New York-i Filmfesztiválon, a Tate Britainben, a Whitechapel Galériában és más helyszíneken.

Producer: LONO Studio – Luke W Moody
Társproducer: Tendai John Mutambu
Koproducerek: Mika Taanila és Jussi Eerola a Testifilmi részéről

Támogatók:
AHRC, OKRE

További támogatók:
AND fesztivál, AVEK, Sonic Acts, Walker Arts Centre, Kunstnernes Hus, Tyneside Cinema, Te Uru Waitākere Kortárs Galéria / Creative New Zealand, EMPAC, CPH:FORUM 2021

A filmben újragondolt szirénák hallhatók az alábbi előadók tolmácsolásában (megjelenési sorrendben):
Laurie Spiegel (csillagászati adatok)
Evelyn Glennie (ütőhangszerek)
Maja Raatkje (hang, harangok)
Anton Lukoszevieze (cselló)
BJ Nilsen (szél, elektronika)
Rhodri Davies (hárfa)
Mazen Kerbaj (trombita)
Ilpo Väisänen (elektronika)
FUJI||||||||||TA (rovarok, denevérek, DIY orgona, elektronika)
Christina Kubisch (biztonsági elektromágneses hangok)
Moor Mother (szirénák, elektronika)
Laurie Spiegel (lamantinok, kutyák, egerek, elektronika)
Sarah Davachi (orgona és harangok)
Camille Norment (visszacsatolási hangok)
Elaine Mitchener (hang és sípok)
David Toop (tűz, szikrák, füst, elektronika)
Mazen Kerbaj (49 jerikói trombita)
Raven Chacon (eolikus hangszobor)
Horomona Horo (Taonga Puoro)
Debit (májai hangszerek, mesterséges intelligencia, Schumann-rezonancia)
Raven Chacon (sascsont síp)
Kode 9 (szinuszhullám, Shepard-hangok)

Narrátorok (megjelenési sorrendben):
Khalid Abdalla (színész és aktivista az Arab Tavaszban)
Daphne Carr (aktivista és kutató, a rendőrségi hangzás témájában)
Asantewaa Boykin és Niki Jones (a Mental Health First társalapítói)
Erin Matariki Carr (jogász, a RIVER társelnöke)
Arturo Escobar (antropológus és környezetfilozófus)

Az esemény nyelve angol.

Az eseményt a British Council támogatja.

Hogyan vagyunk jelen városi tereinkben? Mi vezeti a mozgásunkat, ezt a temérdek ember által járt városi koreográfiát? Mi történik, ha megváltoztatjuk a figyelmünket, az áthaladás helyett a kapcsolódást helyezve előtérbe?

Több művészeti ágat ötvöző workshop, amiken keresztül kapcsolódunk a Kálvária Tér átmeneti új lehetőségeihez. Eszközöket kínálunk, melyek segítségével a váratlan helyeken is inspirációra bukkanhatunk. Megmozdulunk, tapintunk, rajzolunk. Követünk fényt és hőmérsékletet. Feltérképezünk és újjáálmodunk.

A foglalkozás menete: – közös ráhangolódás, gyakorlatok az érzékszervek aktivizálásához, a test bemozdulásához – egyéni elmerülés és alkotás a téren, szabadon értelmezhető javaslatok mentén – találkozás, az egyéni tapasztalások összekapcsolása, reflexió

Előzetes tánctapasztalat nem szükséges. Érkezz kényelmes ruhában.

Köszönjük ha regisztrálsz, nekünk segítség, de ha úgy érkezel, hogy elmaradt, akkor is várunk!

SVUNG kutatócsoport:

facebook.com/svungresearch
svungresearch.hu

Az SVUNG egy táncosok, táncpedagógusok és alkalmazott színházi szakértők folyamatosan változó csoportosulása, akik művészeti kutatásokat végeznek. Az SVUNG tagjai hisznek a testi érzésekben és abban, hogy áthangolódjanak egyik domináns érzékeszervtől a másikra. Az SVUNG műhelyeket, előadás előtti bemelegítéseket tervez a közönség számára, valamint részvételi eseményeket és installációkat. Ezekben az eseményekben a résztvevők felfedezik a környező tájat és a hangképet, valamint a közös test- és kapcsolattájokat. Az SVUNG utópiával küzd, de elismeri az egyetértést és a kellemetlenséget mint az egyéni / társadalmi változások lehetőségét. A SVUNG úgy gondolja, hogy nincs stresszoldás szorongás nélkül.

Regisztráció ITT

Visszaszerezzük azt, ami a miénk! Beleállunk a hangunkba, erőnkbe, testünkbe, miközben figyelünk befelé és kifelé. Egy kis birkó, egy kis taktika, egy kis stratégia. Játékos harc, komoly helyzetek.

Az ezek a falak… című kiállításon bemutatott művek a Biennále kulcstémáját, a biztonságot vizsgálják néha áttételesen, néha nagyon is kézzelfogható, konkrét módon. Bár lazán kapcsolódnak egymáshoz, a kiválasztott művek párbeszédbe lépnek, különböző – olykor ellentmondásos – hangjaik egyszerre, egymást kiegészítve szólalnak meg. Eltérő földrajzi, történelmi, kulturális, politikai és személyes tapasztalatok találkoznak itt, és kérdőjelezik meg együtt a kortárs valóságunkat alakító fizikai és metaforikus falakat: a leegyszerűsített, bináris világnézeteket, újraéledő fasiszta ideológiákat és a patriarchális korlátokat.

Kiállító művészek: Larry Achiampong (UK), Kateryna Aliinyk (UA), Kader Attia (DZ/FR), Daniel Baker (UK), Barna Anna (HU), Berhidi Mária (HU), Cigánybűnözők (HU), Anna Daučíková (SK/CZ), Sara Greavu – Ciara Phillips – Derry Film and Video Workshop (IE), El-Hassan Róza (HU/SY), The Erfurt Women Artists’ Group (DE), Rachel Fallon – Alice Maher (IE), Robert Gabris (SK/AT), Galyas Denerák Dóra (HU), Gáldi Vinkó Andrea (HU), Győri Andrea Éva (HU), Horváth Anita (HU), Horváth Gideon (HU), Ingela Ihrman (SE), Flo Kasearu (EE), Koltay Dorottya Szonja (HU), Dominika Kowynia (PL), Loránt Anikó (HU), Goranka Matić (SI), Noor Afshan Mirza – Brad Butler (UK), Zanele Muholi (ZA), Iz Öztat (TR), Paula Rego (PT), Davinia-Ann Robinson (UK), Katarina Šević (RS/HU), Takács Zsófia (HU), Trapp Dominika (HU), Slavs and Tatars (PL/US), Zorka Wollny (PL)

Kurátorok: Kálmán Rita, Lázár Eszter, Molnár Edit, Molnár Veronika, Páldi Lívia, Somogyi Hajnalka, Soós Borbála, Székely Katalin
„

A Salamon Eszter és édesanyja, Gyarmati Erzsébet előadásában bemutatott M/OTHERS az anya-lánya kapcsolatot vizsgálja: a cselekvés, érzés és érzékelés modalitásain keresztül  interszubjektív időt nyit meg, szinguláris teret hozva létre az egybeolvadás nyomaival és állapotaival. A jelen és a múlt összefonódása, a szerepek felcserélődése, a másikban való tükröződés mind a valóság alatt meghúzódó lét szövevényes hálózatát és az individualizmus illúzióját tárják fel.

Salamon Eszter ma az egyik legismertebb, külföldön élő, magyar származású koreográfus és táncos-alkotó. Munkái gyakran a női szubjektivitásra, a többgenerációs kapcsolatokra és az emberi viszonyok létezésmódjaira összpontosítanak. Salamon a koreográfiát aktiváló és szervező erőként használja különböző médiumok – kép, hang, zene, szöveg, testi mozgás és akciók – összekapcsolására. Művei változatos formátumokon, esztétikákon, módszertanokon és poétikákon keresztül fejlődnek, miközben a kifejezés eszközeinek széles spektrumát mozgósítják.

Salamon Eszter koreográfus, képzőművész és performer, Berlin, Párizs és Budapest között él és dolgozik. Jelenleg az oslói Nemzeti Művészeti Akadémián (KHiO) folytatja doktori tanulmányait. 2019-ben elnyerte az Evens Art Prize-t, valamint a La vie bonne pályázat nyertese, a National Center for Plastic Arts (FR) és az AWARE által meghirdetett „Női művészek, kutatások és kiállítások archívuma” projekt keretében (2020).

2001 óta szóló és nagyobb léptékű műveket alkotott, amelyeket nemzetközi előadóművészeti helyszíneken és múzeumokban mutattak be, többek között: Centre Pompidou Paris (FR), Centre Pompidou Metz (FR), Festival d’Automne (FR), Avignon Festival (FR), Ruhrtriennale (DE), Holland Festival (NL), The Kitchen New York (USA), The Place London (UK), HAU Hebbel-am-Ufer Berlin (DE), Berlin Documentary Forum (DE), PACT Zollverein (D), Kunstenfestivaldesarts (BE), Kaaitheater (BE), Tanzquartier Wien (AT), Kampnagel Hamburg (DE), Steirischer Herbst (AT), Manchester International Festival (UK), Holland Festival (NL), Nanterre-Amandiers (FR), FTA Montreal (CA), Dance Triennale Tokyo (JP), TheatreWorks Singapore (SG), Panorama Festival Rio de Janeiro (BR), Movimiento Sur Valparaíso (CL).

Salamon Eszter gyakran mutatja be munkáit múzeumokban és galériákban többek között : MoMA New York (USA), Museo Reina Sofía, Madrid (ESP), MACBA Museu d’Art Contemporani de Barcelona (ESP), Serralves Foundation, Porto (PT), Akademie der Künste Berlin (DE), mumok, Vienna (AT), Kunstinstituut Melly (formerly known as Witte de With Center for Contemporary Art), Rotterdam (NL), Museo Centro Gaiás, Santiago de Compostela (ESP), Fondation Cartier, Paris  (FR), Museum der Moderne Salzburg (AT), Villa Empain – Boghossian Foundation, Brussels (BE), ING Art Center, Brussels (BE), KINDL, Berlin (DE). 

“Eszter Salamon 1949” című kiállítását a párizsi Jeu de Paume (F) mutatta be 2014-ben a “Satellite” részeként (kurátor: Nataša Petrešin-Bachelez). Performatív installációja a Study for the Valeska Gert Pavilion (Tanulmány a Valeska Gert Pavilonhoz) szerepelt a 16. Lyoni Kortárs Képzőművészeti Biennálén 2022-ben.

Gyarmati Erzsébet biológia- és testnevelő tanár, táncpedagógus és oktatási szakértő. Ötven évvel ezelőtt kezdett el néptáncot tanítani, és jelentős szerepet játszott abban, hogy a táncoktatás (néptánc, balett és kortárs tánc) a klasszikus zene mellett a magyar alapfokú művészetoktatás részévé váljon. Tanítványaival megalapította a Százszorszép Táncegyüttest, amely idén ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját, és Európa több országában, valamint Törökországban, Izraelben és Kanadában is turnézott. 1993 és 2000 között Gyarmati a Martonvásári Művészeti Iskola alapítója és igazgatója volt.

Szervező: Páldi Lívia, kurátor, BTM-Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtár

Az esemény része az OFF-Biennále Budapest kollaterális programjának.

Támogatók: Budapesti Történeti Múzeum és a NATIONALES PERFORMANCE NETZ (NPN).

A hang gyakran válik a pszichológiai, sőt, a fizikai hadviselés eszközévé. A légitámadások és a bombarobbanások hangjai éppolyan pusztítóak lehetnek, mint az általuk okozott emberi veszteségek. A légvédelmi szirénák és a bombázás hangjai által okozott szomatikus tünetek, a vadászgépek morajlása által kiváltott poszttraumás állapotok olykor ugyanolyan halálosak lehetnek, mint maguk a fegyverek. Az OFF-Biennále Budapest részeként egy egykori légó-pincében megrendezett Vészfrekvenciák című kiállítás olyan műveket mutat be, amelyek manipulálják és játékba hozzák a háború hangjait. Ezek az alkotások dekonstruálják, újrakomponálják és felülírják a konfliktusok zajait, lehetőséget kínálva egy olyan jövőkép megfogalmazására, amelyben a fegyverek talán végleg elhallgathatnak. A Blinken OSA Archivummal együttműködésben a kiállítás emellett egy kisebb válogatást mutat be a hidegháborús polgári légvédelem archív anyagaiból, valamint a nyolcvan éve történt Budapest ostromával kapcsolatos dokumentumokból.

Kiállító művészek: Lawrence Abu Hamdan (JO/UK), Nikita Kadan (UA), Jeneses Ádám – Kophelyi Dániel – Krasz Ádám (HU), Cal Kowal – Charlotte Moorman (US), Tuan Andrew Nguyen (VN/US), Open Group (UA), Páll Tamás (HU)

Kurátorok: Molnár Veronika, Székely Katalin

Hol húzódik a biztonság határa? Mit jelent harmóniára lelni a kiszámíthatatlanban? A Perem – bizonytalanság és biztonság határán című kiállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ – nem kinyilatkoztatásokkal, hanem finoman rétegződő megközelítésekkel.
A kiállítás olyan műveket vonultat fel, amelyek az egyensúly és elbillenés törékeny viszonyát járják körül. A látogatók előtt kibontakozik a társadalmi és személyes biztonság ellentmondásos szövete, amelyben megjelennek a külső világ zavarai, a bennünk kavargó csend, valamint a változtathatatlan helyzetekkel való megbékélés lehetőségei is. A kiállítás nem kínál kész válaszokat – ehelyett összetett, sokszor ellentétes nézőpontokból építkezik.
A kiállított művek anyaghasználata – a fémek keménysége és a textilek lágysága – folyamatosan feszültséget teremt, mégis ritmust ad a térnek. Az audiovizuális elemek a hétköznapi élet hullámzását idézik meg: hol megnyugtatnak, hol kizökkentenek. A kiállítás középpontjában a személyes élmény és az általános érvényű tapasztalat összefonódása áll: gyerekkori tárgyak, családi ebédlőasztalok, mindennapi ruhadarabok, az utca zajai válnak szimbólumokká egy nagyobb történetben.
A Perem egy olyan tér, ahol a törékeny remény, az összetartozás és az életigenlés újra és újra utat tör magának – még akkor is, ha csak egy lehullott morzsában vagy egy megdíszített kerítésben talál rá az ember.

A megnyitón Várhelyi Valentina Védett terület című performansza lesz látható. 

Kiállító művészek: Farkas Aliz, Kunu Sándor Alex, Vajda Vendel, Várhelyi Valentina

Kurátorok: Farkas Clara, Lakatos Nikoletta, Oláh Norbert / a Bura Galéria csapata

ETC. Magazine: Comfort Zone — Lapszámbemutató és beszélgetés az ETC. szerkesztőivel

Csatlakozz hozzánk az ETC. Magazine Comfort Zone című, negyedik számának bemutatóján. A ljubljanai székhelyű, évente megjelenő ETC. Magazine a Balkántól a Balti-tengerig terjedő régió kortárs művészeti tendenciáira fókuszál. Legújabb száma a komfortzóna és a kényelem kérdését járja körül a test, az emberi kapcsolatok és a közösségek szempontjából.

A beszélgetés az ETC. Comfort Zone című csoportos kiállításához kapcsolódik, amely az OFF-Biennále Budapest keretében valósul meg a Liget Galériában. A kiállítás a magazin egyik fejezetét eleveníti meg, amelyben a művészek az intimitás, a queer nézőpontok, a nemi szerepek és a nemhez kötődő terek témáit dolgozzák fel a kényelem fogalmán keresztül.

Az eseményen Molnár Veronika, a Liget Galéria vezetője és az OFF-Biennále Budapest 2025 társkurátora beszélget az ETC. csapatával: Hana Čeferin szerkesztővel, valamint Ajda Ana Kocutar és Lara Mejač kurátorokkal a lapszám témáiról, a közreműködő művészekről és a magazin mögötti történetekről.

A magazin az esemény ideje alatt – a készlet erejéig – megvásárolható lesz az ISBN+ könyvesboltban.

A Venom Zine Library egy koppenhágai székhelyű DIY BIPOC (Black, Indigenous, People of Colour) és queer zine könyvtár és platform, amely az önállóan publikált kiadványok felfedezésére jött létre. Maya Acharya és Janna Aldaraji azzal a szándékkal állították össze a gyűjteményt, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék a zine-eket, és hogy megosszák a zine-készítéssel kapcsolatos erőforrásokat. Céljuk, hogy megismertessék az aktivista, önszerveződő, és akadémiai közösségekkel az önkiadást, mint hatékony eszközt.
Soós Borbála kurátor az ISBN+ csapatával együttműködve további kiadványokat válogatott össze, azzal a céllal, hogy a Venom gyűjteményét a budapesti OFF-Biennále, Magyarország és Kelet-Európa kontextusában mutassa be. Valamint, hogy felhívja a figyelmet azokra az alulról szerveződő kezdeményezésekre és azok küzdelmeire, amelyek a marginalizált, és néha egymásba fonódó, többek között antifasiszta, feminista, fogyatékkal élő, queer és roma nézőpontokat képviselik.
Több mint 200 zine között böngészhetsz az ISBN+-ban, vagy készíthetsz egy sajátot a Venom Zine Library útmutatásai alapján. Fedezd fel a zine-készítést, mint az alulról szerveződés, az aktivizimus, valamint a gondolkodás és a művészet megosztásának eszközét!

A megnyitó keretében Soós Borbála kurátor tart tárlatvezetést.

Kurátor: Soós Borbála

Karolina Bregulával Molnár Edit, a kiállítás kurátora beszélget.

A lengyel művész, Karolina Breguła A vihar című ötcsatornás videóinstallációja sötét és nyugtalanító képet fest a kollektív félelemről, az elszigeteltségről és tágabb értelemben egy működésképtelen társadalomról. Az Írország északnyugati partján fekvő Buncranában, helyi művészek közreműködésével készült alkotás egy olyan társadalom rejtett dinamikáit vizsgálja, amely az önérdeket a szolidaritás elé helyezi – ahol a túlélés egyéni küzdelem, nem pedig közös felelősség. A mű olyan embereket ábrázol, akik a versengés, a bizalmatlanság és az elidegenedés ördögi körébe ragadtak, egy viharban, amely egy olyan rendszer metaforája, amely aláásta az emberi kapcsolatokat, és ahol az egyének képtelenek együttérzéssel és gondoskodással reagálni az őket ért kihívásokra.

Kurátor: Molnár Edit

Feathers (2021)

Egyptian drama – comedy

Dir: Omar El Zohairy (1h 52m)

In original languages with English subtitles

“A family is forced into a period of self-discovery after its authoritarian patriarch is accidentally turned into a chicken by a magician during a children’s birthday party.”

“Ambiguous, Kafkaesque and with a deadpan wit, Egyptian director Omar El Zohairy’s debut feature explores a woman’s place in a man’s world.” The Guardian

Omar El Zohairy an Egyptian director studied Cinema at the Cairo Cinema Institute, Feathers is El Zohairy’s first feature film. The film previously won the Grand Prize of the International Critics’ Week at 2021 Cannes Film Festival, marking the first Egyptian feature film to receive this award in the history of the festival.

Az esemény 3000 Ft, jegy a helyszínen váltható.

Regisztráció: holnaputanminden@gmail.com

A Salamon Eszter és édesanyja, Gyarmati Erzsébet előadásában bemutatott M/OTHERS az anya-lánya kapcsolatot vizsgálja: a cselekvés, érzés és érzékelés modalitásain keresztül  interszubjektív időt nyit meg, szinguláris teret hozva létre az egybeolvadás nyomaival és állapotaival. A jelen és a múlt összefonódása, a szerepek felcserélődése, a másikban való tükröződés mind a valóság alatt meghúzódó lét szövevényes hálózatát és az individualizmus illúzióját tárják fel.

Salamon Eszter ma az egyik legismertebb, külföldön élő, magyar származású koreográfus és táncos-alkotó. Munkái gyakran a női szubjektivitásra, a többgenerációs kapcsolatokra és az emberi viszonyok létezésmódjaira összpontosítanak. Salamon a koreográfiát aktiváló és szervező erőként használja különböző médiumok – kép, hang, zene, szöveg, testi mozgás és akciók – összekapcsolására. Művei változatos formátumokon, esztétikákon, módszertanokon és poétikákon keresztül fejlődnek, miközben a kifejezés eszközeinek széles spektrumát mozgósítják.

Salamon Eszter koreográfus, képzőművész és performer, Berlin, Párizs és Budapest között él és dolgozik. Jelenleg az oslói Nemzeti Művészeti Akadémián (KHiO) folytatja doktori tanulmányait. 2019-ben elnyerte az Evens Art Prize-t, valamint a La vie bonne pályázat nyertese, a National Center for Plastic Arts (FR) és az AWARE által meghirdetett „Női művészek, kutatások és kiállítások archívuma” projekt keretében (2020).

2001 óta szóló és nagyobb léptékű műveket alkotott, amelyeket nemzetközi előadóművészeti helyszíneken és múzeumokban mutattak be, többek között: Centre Pompidou Paris (FR), Centre Pompidou Metz (FR), Festival d’Automne (FR), Avignon Festival (FR), Ruhrtriennale (DE), Holland Festival (NL), The Kitchen New York (USA), The Place London (UK), HAU Hebbel-am-Ufer Berlin (DE), Berlin Documentary Forum (DE), PACT Zollverein (D), Kunstenfestivaldesarts (BE), Kaaitheater (BE), Tanzquartier Wien (AT), Kampnagel Hamburg (DE), Steirischer Herbst (AT), Manchester International Festival (UK), Holland Festival (NL), Nanterre-Amandiers (FR), FTA Montreal (CA), Dance Triennale Tokyo (JP), TheatreWorks Singapore (SG), Panorama Festival Rio de Janeiro (BR), Movimiento Sur Valparaíso (CL).

Salamon Eszter gyakran mutatja be munkáit múzeumokban és galériákban többek között : MoMA New York (USA), Museo Reina Sofía, Madrid (ESP), MACBA Museu d’Art Contemporani de Barcelona (ESP), Serralves Foundation, Porto (PT), Akademie der Künste Berlin (DE), mumok, Vienna (AT), Kunstinstituut Melly (formerly known as Witte de With Center for Contemporary Art), Rotterdam (NL), Museo Centro Gaiás, Santiago de Compostela (ESP), Fondation Cartier, Paris  (FR), Museum der Moderne Salzburg (AT), Villa Empain – Boghossian Foundation, Brussels (BE), ING Art Center, Brussels (BE), KINDL, Berlin (DE). 

“Eszter Salamon 1949” című kiállítását a párizsi Jeu de Paume (F) mutatta be 2014-ben a “Satellite” részeként (kurátor: Nataša Petrešin-Bachelez). Performatív installációja a Study for the Valeska Gert Pavilion (Tanulmány a Valeska Gert Pavilonhoz) szerepelt a 16. Lyoni Kortárs Képzőművészeti Biennálén 2022-ben.

Gyarmati Erzsébet biológia- és testnevelő tanár, táncpedagógus és oktatási szakértő. Ötven évvel ezelőtt kezdett el néptáncot tanítani, és jelentős szerepet játszott abban, hogy a táncoktatás (néptánc, balett és kortárs tánc) a klasszikus zene mellett a magyar alapfokú művészetoktatás részévé váljon. Tanítványaival megalapította a Százszorszép Táncegyüttest, amely idén ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját, és Európa több országában, valamint Törökországban, Izraelben és Kanadában is turnézott. 1993 és 2000 között Gyarmati a Martonvásári Művészeti Iskola alapítója és igazgatója volt.

Szervező: Páldi Lívia, kurátor, BTM-Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtár

Az esemény része az OFF-Biennále Budapest kollaterális programjának.

Támogatók: Budapesti Történeti Múzeum és a NATIONALES PERFORMANCE NETZ (NPN).

A Liget Galériában, az OFF-Biennále Budapest keretében az ETC. Magazine Comfort Zone című csoportos kiállítása lesz látható. Az évente megjelenő ETC. tematikus magazin a Balkántól a Baltikumig terjedő régió kortárs művészetére fókuszál; legújabb száma a komfort keresésének módjait vizsgálja a test, a család, a kapcsolatok és a közösségek viszonylatában. A kiállítás egy válogatást mutat be a lapszámban megjelenő projektekből, amelyek az intimitás, a queer perspektívák, a nemi szerepek és a gender térbeli vonatkozásait járják körül. A művészek nyitott, őszinte munkái rámutatnak, hogy a személyes mindig politikai, és a komfort keresése egyben önmagunkért való kiállás.

Kurátorok: Hana Čeferin, Ajda Ana Kocutar, Lara Mejač / ETC. Magazine

Bár Bede Kincső sorozata, A Pista művészete (2015-2023), elsősorban személyes tapasztalatokból építkezik – különösen a nagyszülei közötti bonyolult és konfliktusokkal teli kapcsolatából – miközben különböző perspektívákat nyit meg a fotográfia lehetőségeiről és felelősségéről. A mű, mint helyspecifikus installáció, különféle tereken és szobákon vezeti végig a nézőt, amelyek mindegyike a generációk közötti dinamika rétegzett történetének egy-egy fejezetét tárja fel. Bede elmossa a határokat a beállított képek, a fiktív történetek és a dokumentált események között. Az installáció nem csupán saját fotóit tartalmazza, hanem a nagyapja, Pista által készített tárgyakat és faszobrokat is. Ezen kívül dokumentumokat, leveleket, családi archív fényképeket és egy videómunkát is kapcsol hozzá.
Bede saját pozíciójáról és a fényképezőgép szerepéről is gondolkodik, amely nehéz helyzetekben mintegy pajzsként működött, egyszerre biztosítva számára egy határozott nézőpontot és a szükséges távolságtartást. Az eredmény egymásba fonódó kapcsolatok tablószerű, összetett feltérképezése, valamint egy sokrétű elmélkedés a sebezhetőségről, az egyéni- és közösségi emlékezet viszonyairól, valamint a fotográfiáról, mint a bántalmazó történetek sokoldalú megközelítésének erőteljes eszközéről.

A megnyitó megnyitóbeszédet mond Páldi Lívia, a kiállítás kurátora.

Kurátor: Páldi Lívia

A kiállítás kritikai szemszögből vizsgálja a biztonság fogalmát a technológia lencséjén keresztül. A bemutatott alkotások a művészet és technológia, a politika és társadalom metszéspontján állva arra világítanak rá, hogy a biztonsági infrastruktúrák és rendszerek – bár elvileg védelmi célból jöttek létre – valójában a tekintélyuralmi gyakorlatokat erősítő eszközként működnek, és a demokratikus (vagy annak hitt) rendszerekbe ágyazott autoriter gócpontokat hoznak létre.
A Biennale Warszawa Foundation (_BW_Lab) csapata az OFF-Biennále meghívására vendégkurátorként vesz részt a 2025-ös biennálén. A Biennale Warszawa egy interdiszciplináris kulturális intézmény, amely művészeti, kutatási, oktatási és társadalmi tevékenységeket folytat. Különböző tudományágak metszéspontjában működik, összekapcsolva a kultúra és művészet területét az elméleti és kutatási munkával, valamint a társadalmi aktivizmussal.

Kiállító művészek: Bahaleen (PS), Border Emergency Collective (PL), Anna Engelhardt and Mark Cinkevich (UK/BY), fantastic little splash (UA), Martyna Marciniak (PL), Oleksiy Radynski (UA), Firas Shekhadeh (PS), Tytus Szabelski-Różniak (PL), Filip Wesołowski (PL)

Kurátorok: Bartosz Frąckowiak, Ewa Kozik, Paweł Wodziński / Biennale Warszawa Foundation (_BW_Lab)

Helyszín: 1027 Budapest, Margit krt. 5/A.
Megnyitó: május 8., 17.00

A Salamon Eszter és édesanyja, Gyarmati Erzsébet előadásában bemutatott M/OTHERS az anya-lánya kapcsolatot vizsgálja: a cselekvés, érzés és érzékelés modalitásain keresztül  interszubjektív időt nyit meg, szinguláris teret hozva létre az egybeolvadás nyomaival és állapotaival. A jelen és a múlt összefonódása, a szerepek felcserélődése, a másikban való tükröződés mind a valóság alatt meghúzódó lét szövevényes hálózatát és az individualizmus illúzióját tárják fel.

Salamon Eszter ma az egyik legismertebb, külföldön élő, magyar származású koreográfus és táncos-alkotó. Munkái gyakran a női szubjektivitásra, a többgenerációs kapcsolatokra és az emberi viszonyok létezésmódjaira összpontosítanak. Salamon a koreográfiát aktiváló és szervező erőként használja különböző médiumok – kép, hang, zene, szöveg, testi mozgás és akciók – összekapcsolására. Művei változatos formátumokon, esztétikákon, módszertanokon és poétikákon keresztül fejlődnek, miközben a kifejezés eszközeinek széles spektrumát mozgósítják.

Salamon Eszter koreográfus, képzőművész és performer, Berlin, Párizs és Budapest között él és dolgozik. Jelenleg az oslói Nemzeti Művészeti Akadémián (KHiO) folytatja doktori tanulmányait. 2019-ben elnyerte az Evens Art Prize-t, valamint a La vie bonne pályázat nyertese, a National Center for Plastic Arts (FR) és az AWARE által meghirdetett „Női művészek, kutatások és kiállítások archívuma” projekt keretében (2020).

2001 óta szóló és nagyobb léptékű műveket alkotott, amelyeket nemzetközi előadóművészeti helyszíneken és múzeumokban mutattak be, többek között: Centre Pompidou Paris (FR), Centre Pompidou Metz (FR), Festival d’Automne (FR), Avignon Festival (FR), Ruhrtriennale (DE), Holland Festival (NL), The Kitchen New York (USA), The Place London (UK), HAU Hebbel-am-Ufer Berlin (DE), Berlin Documentary Forum (DE), PACT Zollverein (D), Kunstenfestivaldesarts (BE), Kaaitheater (BE), Tanzquartier Wien (AT), Kampnagel Hamburg (DE), Steirischer Herbst (AT), Manchester International Festival (UK), Holland Festival (NL), Nanterre-Amandiers (FR), FTA Montreal (CA), Dance Triennale Tokyo (JP), TheatreWorks Singapore (SG), Panorama Festival Rio de Janeiro (BR), Movimiento Sur Valparaíso (CL).

Salamon Eszter gyakran mutatja be munkáit múzeumokban és galériákban többek között : MoMA New York (USA), Museo Reina Sofía, Madrid (ESP), MACBA Museu d’Art Contemporani de Barcelona (ESP), Serralves Foundation, Porto (PT), Akademie der Künste Berlin (DE), mumok, Vienna (AT), Kunstinstituut Melly (formerly known as Witte de With Center for Contemporary Art), Rotterdam (NL), Museo Centro Gaiás, Santiago de Compostela (ESP), Fondation Cartier, Paris  (FR), Museum der Moderne Salzburg (AT), Villa Empain – Boghossian Foundation, Brussels (BE), ING Art Center, Brussels (BE), KINDL, Berlin (DE). 

“Eszter Salamon 1949” című kiállítását a párizsi Jeu de Paume (F) mutatta be 2014-ben a “Satellite” részeként (kurátor: Nataša Petrešin-Bachelez). Performatív installációja a Study for the Valeska Gert Pavilion (Tanulmány a Valeska Gert Pavilonhoz) szerepelt a 16. Lyoni Kortárs Képzőművészeti Biennálén 2022-ben.

Gyarmati Erzsébet biológia- és testnevelő tanár, táncpedagógus és oktatási szakértő. Ötven évvel ezelőtt kezdett el néptáncot tanítani, és jelentős szerepet játszott abban, hogy a táncoktatás (néptánc, balett és kortárs tánc) a klasszikus zene mellett a magyar alapfokú művészetoktatás részévé váljon. Tanítványaival megalapította a Százszorszép Táncegyüttest, amely idén ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját, és Európa több országában, valamint Törökországban, Izraelben és Kanadában is turnézott. 1993 és 2000 között Gyarmati a Martonvásári Művészeti Iskola alapítója és igazgatója volt.

Szervező: Páldi Lívia, kurátor, BTM-Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtár

Az esemény része az OFF-Biennále Budapest kollaterális programjának.

Támogatók: Budapesti Történeti Múzeum és a NATIONALES PERFORMANCE NETZ (NPN).

A kiállítás kritikai szemszögből vizsgálja a biztonság fogalmát a technológia lencséjén keresztül. A bemutatott alkotások a művészet és technológia, a politika és társadalom metszéspontján állva arra világítanak rá, hogy a biztonsági infrastruktúrák és rendszerek – bár elvileg védelmi célból jöttek létre – valójában a tekintélyuralmi gyakorlatokat erősítő eszközként működnek, és a demokratikus (vagy annak hitt) rendszerekbe ágyazott autoriter gócpontokat hoznak létre.
A Biennale Warszawa Foundation (_BW_Lab) csapata az OFF-Biennále meghívására vendégkurátorként vesz részt a 2025-ös biennálén. A Biennale Warszawa egy interdiszciplináris kulturális intézmény, amely művészeti, kutatási, oktatási és társadalmi tevékenységeket folytat. Különböző tudományágak metszéspontjában működik, összekapcsolva a kultúra és művészet területét az elméleti és kutatási munkával, valamint a társadalmi aktivizmussal.

A megnyitón a kurátorok tartanak tárlatvezetést.

Kiállító művészek: Bahaleen (PS), Border Emergency Collective (PL), Anna Engelhardt and Mark Cinkevich (UK/BY), fantastic little splash (UA), Martyna Marciniak (PL), Oleksiy Radynski (UA), Firas Shekhadeh (PS), Tytus Szabelski-Różniak (PL), Filip Wesołowski (PL)

Kurátorok: Bartosz Frąckowiak, Ewa Kozik, Paweł Wodziński / Biennale Warszawa Foundation (_BW_Lab)

Helyszín: 1027 Budapest, Margit krt. 5/A.
Megnyitó: május 8., 17.00

A több helyszínre szerkesztett kiállítás azt vizsgálja, hogyan viszonyulnak fiatal- és középgenerációs nőművészek az előző generációktól megörökölt holnapután ígéretéhez, és hogy a folyamatosan újraalakuló csataterek, a hagyományos alkupozícióba kényszerült nők milyen eszközökkel igyekeznek tágítani a patriarchátus által szűkre szabott mozgásteret.
A kiállítás helyszíneinek tartalmi jelentősége van. A nyolcadik kerület ezen része a prostitúciós társadalmi traumához kötött, ez egy olyan tabu, amelyet az utcáról igyekeztek eltüntetni, azonban a mai napig nem kibeszélt, feloldott jelenség. Jelentőséggel bír, hogy ebben a geopolitikai térben milyen módon kezdeményezzük feloldani a nőkkel szembeni elnyomás gesztusait, milyen felvetések, mellérendelések, felülírások történnek. A kiállítás két, összeolvasásra szánt terében a bent és kint, a privát és a köztéri/társadalmi, az egyéni tapasztalat és a kulturális reprezentáció közötti áthatások jelennek meg. Olyan kontextusokat teremtenek, ahol a patriarchátussal alkudozó, ellenálló, kitáncoló, behajló, és különféle stratégiákat felmutató női elbeszélők megjelennek.

Kiállító művészek: Dankó Boglárka, Demeter Nóra Zsófia, Fajgerné Dudás Andrea, Gáldi Vinkó Andrea, Koltay Dorottya Szonja, Magyarósi Éva, Palatinus Dóra, Szabó Eszter, Szabó Klára Petra

Kurátor: Oltai Kata

Az Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 18 év felett látogatható.